Név: Kaya Kirua del Montarion, a Lélekrabló             Kor: 20 év (megjelenés)

Nem: nő                                                                     Magasság: 1,73 m

Faj: káoszmágus                                                         Súly: 59 kg

Kaszt: fejvadász - mágus

Rang: legenda - mágusmester

Jellem: kaotikus gonosz

Megjelenés:

Átlagosan magas lány, fiatal nő, kevéssé harcos alkatú. Vagy legalábbis úgy tűnik, mert tud ő harcolni, csak a nő álcája mögé bújik, nem kis hatékonysággal. Teltkarcsú idomai, formás keblei, íves dereka és csípője mind-mind az álcát erősítik. Haja hosszú, sötétbarna, erősebb fényben enyhén aranyszínű, szemei szürkék, ám a viselt ruhák vagy hangulata miatt olykor változik a színe.

Felszerelés:

Ruházat: szinte a gondolatnál is vékonyabb, átlátszó fehér, kékes, vagy netán szürkés kelmékből készített, ruhának igencsak jó indulattal nevezhető anyagokat visel, általában bőrrel vegyítve, ha éppenséggel kevesebb feltűnésre vágyik, vagy épp nem a külsejét veti be az áldozat becserkészésére. Lábán sarut hord, vagy ha a terep megkívánja, csizmát húz. Általában bőrből készült ékszereket visel.

Vért és fegyver: bőr alkarvédőket visel vért gyanánt, fegyvere csupán egy hosszú kard, illetve ő maga.

Mágikus tárgy: egy tőrt és néhány amulettet tart magánál éjjel-nappal, melyekre az életénél is jobban vigyáz: a tőr egy áldozati tőr, mely lehetővé teszi, hogy aki ezáltal hal, annak életereje, mágikus energiái, avagy éppen tudása a tőrhöz mágikusan kötött amulettbe szálljon. Néhány másik amulett védi őt a mérgek, a betegségek, illetve a mágikus támadások ellen.

Mágikus képesség:

1.      képes lemásolni az ellene használt vagy általa látott mágiákat.

2.      mágia érzékelése, passzív képesség, 50 méteren belül megérez minden aktív mágiát, épp létrehozottat, vagy már régóta meglévőt (beletartoznak a varázstárgyak is, ellenben a leplezett mágiát nem érzékeli, hacsak nem koncentrál).

3.      offenzív illetve defenzív mágia (ezek leginkább varázslatok, beletartozik az erőpajzs, a tűzgömb, stb… később konkretizálom)

Előtörténet:

Thanatosban, a Mágusok Városában született, és mielőtt megismerhette volna a szüleit, azok a szokások szerint beadták az egyik mágusiskolába… az egyik legjobba, hogy megtanulja kordában tartani (és nem mellesleg használni) a hatalmát. Egy darabig minden szép és jó volt, a kis Kaya szorgalmasan tanult, szépen cseperedett, csak épp az ő mágiája nem igazán tette lehetővé, hogy ez hosszabb távon is így maradjon. Egy alkalommal, amikor egyik iskolatársa feldühítette, a lány sajnos túl messzire ment. A gyilkosság után kizárták az iskolából, és csak befolyásos szüleinek köszönhette, hogy ennyivel megúszta. A szüleinek, akikről nem is tudott semmit, sőt, azt sem tudta, miattuk hagyták egyáltalán életben.

Kaya ez után a saját kezébe vette a sorsát és útra indult… Rav’dhezirbe érkezvén aztán, a fiatal lánynak szembesülnie kellett, hogy bizony itt meg is kell élni valamiből. Mit volt mit tenni, dolgozni kezdett: lopott, csalt, hazudott, és ölt, mindezt azért, hogy életben maradjon. Eleinte. Majd megszerette a vér ízét (és ez szó szerint is értendő), csak éppen nem volt sem elég erős, sem elég ügyes a harchoz. Képeztette hát magát, szerencsétlenségére a város egyik legjobb fejvadásza vette a szárnyai alá, a lány tudtán kívül. Ez már sokkal izgalmasabb volt, mint a mágiaelméletről diskurálni, itt az élete volt a tét, ugyanis a Véreskezű nem bánt finoman a lánnyal. Úgy gondolta, a legcélravezetőbb az, ha valóban az életéért kell küzdenie, és valóban. Kaya félelemmel vegyes lelkesedéssel várta mindig ezeket a párbajokat a mesterrel, és szinte gyerekjátéknak tekintette a küldetéseket, amikkel tanítója bízta meg. Később, amikor a férfi úgy érezte, Kaya felkészült, egyetlen szó nélkül tűnt el a városból, de legalábbis a házból, ahol addig együtt laktak.

A lány így hát egyedül nézett szembe a nagy, csúnya világgal, amiben az egyik legveszélyesebb lény ő maga volt… Rengeteg ember halt kezei által, lassú, véres kínhalált, általában megbízásból, de néha csupán kedvtelésből… Megkérte a pénzét ezeknek a gyilkosságoknak, emellett pedig kikötötte, hogy amit talál az az övé, csak hogy a megbízó később véletlenül se reklamálhasson, ha hiányzik egy-két tárgy amit puszta feledékenységből nem említett a lánynak. Így kerültek a birtokába az amulettek, illetve a tőr, majd elkészíttette hozzá az amulettet is, a befolyt… bevételeiből.

Teltek az évek, s Kaya ráunt az emberekre. Szörnyvadásznak állt hát, és ez még tartogatott kihívásokat és veszélyeket. Főleg veszélyeket. Ám sikerrel vette az akadályokat, csupán egy-két sebhelyet szerzett be (ami az elorzott életerőnek hála el is tűnt később), majd egy szép, vagyis inkább szörnyű napon megkapta élete megbízását: ölje meg a Szívtelent. Napokat, heteket majd hónapokat töltött azzal, hogy egyáltalán a nyomára akadjon, és újabb hónapok teltek el néma tanulmányozással, mígnem Kaya úgy érezte, felkészült. Szerencsétlenségére ez épp akkor történt, amikor Leah egy mágust kért fel arra, hogy átjuttassa őt máshová… Sajnos Kaya erről a részről lemaradt, így épp akkor sújtott le, amikor a nő eltűnt, előtte azonban még megérintette, és ez épp elég volt ahhoz, hogy a mágia a sárkánnyal együtt elragadja őt is.

Amikor magához tért, úgy érezte, ez végleg nem az ő napja, hovatovább, szerencsésnek mondhatja magát, ha egyáltalán életben hagyja a nem kissé dühös Leah. És a csoda megtörtént, hisz még mindig él, és tevékeny. Néha a nővel, néha a nő ellen, de valahogy mindig keresztezik egymás útját.

Nemsokára itt is megalapozta, majd megerősítette hírnevét, régi ellenség-szövetségesével gyakran emlegették a nevét világszerte mindenütt: fogadók árnyas sarkában halkan elzengett énekek, királyok csarnokában elsuttogott hírek, avagy kissé finomított gyermekmesék formájában. Lassan már az elkeseredett szülők ezzel a mondattal bírták engedelmességre gyermekeiket: „Viselkedj, különben eljön hozzád a Lélekrabló!” – szerencsétlen apróságok legnagyobb rémületére.

Mostanában szörnyűségeket suttognak róla a sötétben: állítólag összeszűrte a levet a Szívtelennel, páratlan párost alkotva. A szóbeszéd hallatára még a legbátrabbak szívét is jeges félelem szorítja össze.